Az andalúz egyike a nagyszerű ősi lovaknak, már a több mint 20 000 évvel ezelőtti festmények is ábrázolják. A görögök és rómaiak is ismerték és elismerték ezt a fajtát, mely nagyban hozzájárult harci sikereikhez. Őshazája az Ibériai-félsziget, Andalúzia tartomány. 

Elegáns külső

Az andalúz egyszerre erős és elegáns. Mozgása dinamikus, felfelé irányuló. Marmagassága 155-165 cm. Feje közepesen nagy, fülei jól pozicionáltak, szemei nagyok, ovális formájúak, melyek még inkább különlegessé és kifejezőbbé teszik tekintetét. Nyaka izmos, ívelt. Lapockája széles, háta erős. A végtagok stabil alakulásúak, patái szabályosak. Életmódjából eredően tartásra és takarmányozásra nem igényes.

Nemes megjelenése hosszú nyakának és selymes, vastag sörényének köszönhető. Színe szürke (körülbelül az állomány 80 százaléka), de pej és fekete is előfordulhat, a sárga és a tarka azonban nem megengedett.

Kedves és tanulékony

A fajta "háborús múltjának" a következménye a ritka állomány, melyet csak fokozott, hogy különböző országokban más-más névvel illették. Így például Spanyolországban tiszta spanyol lóként, míg Portugáliában lusitanosként említik. Mégis az egész világon kedvelt fajta intelligenciája, ereje, tanulékonysága és megbízhatósága miatt.

Az andalúz csaknem mindenki számára ideális választás. Kitűnő hátas, hobbiló, de a fogathajtásban is megállja a helyét. Sporttársként a díjlovaglásban nyújt kimagasló eredményt.