Bábolnán kitenyésztett arab fajta, hivatalosan önálló fajtának 1978-ban ismerték el: ettől kezdve nem Bábolnai arab, hanem Shagya-arab a neve. Kialakítása során a vegyes kancaállományt generációról generációra arab ménekkel fedeztették, így létrejött egy olyan fajta, amely magán hordozza az arab ló nemességét, szépségét, keménységét, acélosságát, rendelkezik annak intelligenciájával, de annál valamivel nagyobb, tömegesebb, rámásabb, ezért jobban alkalmas hátaslónak vagy éppen könnyű fogatlónak (hintó).

Ha a méret nem elsődleges szempont, akkor a shagya-arab ideális hobbiló. Szépsége, intelligenciája, kezelhetősége, keménysége teszi azzá. A szigorú szelekcióval elérték, hogy hogy a finom szervezetű arab telivérekkel szemben a shagya-arab erősebb lábszerkezetű, nagyobb testtömegű, nyugodtabb vérmérsékletű és elasztikusabb mozgású. Röviden összefoglalva: huszárlónak kiváló. 

Jellemzője a csukafej (homorú orrhát), magasan illesztett, szépen ívelt nyak, egyenes far, zászlós farok, száraz, szikár végtagok, elegáns, légies mozgás. Színe gyakran szürke, de van fekete, pej és sárga színű is.

Legnevezetesebb törzsei: Shagya, O’Bajan, Gazal, Koheilan, Kuhaylan-Zaid, Mersuch, Jusuf, Kemir. Minden bábolnai törzset egy Arábiából, Szíriából vagy Egyiptomból beszerzett mén alapított. Az alapító ős, Shagya híres volt szép fejformájáról, amelyet tovább is örökített.

A Magyarországi Arablótenyésztők Országos Egyesülete törzskönyvezi. 2005-ben Bábolnán 250 ló volt, amelyből 35 shagya-arab tenyészkanca és 16 mén, a többi évjárati csikó. Bábolnán kívül jelentős tenyészete van a Pelsonius EC-nek (kb. 110 ló), a Nagycserei Lótenyésztő Kft.-nek (kb. 25 ló), a Kapostáj Mg. Rt. Toponári Ménesének (35 ló), a Viagora Bt.-nek (25 ló), Gaál Imrének (23 ló) és Veres Józsefnek (20 ló).